Az a fajta ember vagyok, aki még a vacsoraasztalnál is örömmel old meg izgalmas jogkérdéseket. Ha az ember jogász társaságban van, ez persze nem probléma. Mindenki másnak inkább embert próbáló. De hiába: nem tudok kibújni a bőrömből. Nekem az ügyvédi hivatás nem munkaidő kérdése, hanem életforma. Jogász vagyok az irodában, a buszmegállóban, és néha még álmomban is.

Egy pékségről a legtöbben egy vajas croissantra vagy egy fahéjas tekercsre asszociálnak. Én inkább a hatósági engedélyére, a működés jogi kereteire és a szerződéseire. Ha valaki új autót vesz, engem rendszerint jobban érdekel, hogy van-e kötelező gépjármű-felelősségbiztosítása, mint az, hogy milyen márkájú az autó. Számomra az élet jogkérdések, szerződések és jogviták végtelen sora. De én ezt egyáltalán nem bánom. Én a tárgyalóteremben élek igazán.

Szeretem azt gondolni, hogy nem vagyok egydimenziós ember. Lázba hoz a világegyetem tágulása még akkor is, ha én közben Budapesten élek, és Budapest, tudomásom szerint, egyelőre nem tágul. Érdekel a kriptográfia és a számelmélet világa is. Azon kevés jogász közé tartozom, akik nem azért lettek jogászok, mert nem értenek a számokhoz, hanem éppen ellenkezőleg. Meggyőződésem, hogy matematikai és logikai gondolkodás nélkül jogászként sem lehet igazán pontosan és mélyen gondolkodni.

Talán ezért is állnak hozzám különösen közel a gazdasági, pénzügyi és bankjogi kérdések. Tanulmányaimat a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatási Karán, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán végeztem. Szakmai érdeklődésem kezdettől fogva a közigazgatási és pénzügyi jogterületekhez kapcsolódik.

Aki a közigazgatást túlburjánzott útvesztőnek látja, azt nem szeretném kiábrándítani: ez többnyire valóban így van. A különbség inkább annyi, hogy az én fejemben van hozzá térkép. Nem véletlen, hogy praxisom során jelentős önkormányzati és számos hatósági üggyel foglalkoztam, továbbá önkormányzatok és gazdasági társaságok pénzügyi, gazdasági és jogi szempontú átvilágításában is részt vettem.

Praxisom fontos állomása, hogy egy debreceni kötődésű akkumulátorgyár környezethasználati engedélyével összefüggő, társadalmilag kiemelt jelentőségű ügyben is elláthattam jogi képviseletet. Az ilyen ügyekben a jog nem steril szöveg a papíron, hanem élő, súlyos és embereket közvetlenül érintő valóság.

A munkámhoz kreatív és rugalmas szemlélettel közelítek, de egy dologban változatlan vagyok: szeretem, ha egy ügynek van súlya, ha egy jogkérdésnek van tétje, és ha az érvelésnek valódi következménye van. Éppen ezért érzem magam igazán a helyemen akkor, amikor a jog nem elmélet, hanem képviselet.